9 évesen vitt el a Nagymamám a nővéremmel Dettivel együtt Sárospatakra a
Zsákomban a bábom bábfesztiválra, ahol nagyon meghatározó bábos élményem volt. Addig is báboztam a Nagymamám bábcsoportjában és láttam bábelőadásokat, amelyek elvarázsoltak de ezek klasszikus paravános darabok voltak.
A Márkus Színház előadásában láttam akkor A helység kalapácsa c. bábdarabot, amelyet akkor szabadtéren és teljesen máshogy és más bábokkal játszottak, mint amit én addig ismertem. Akkor Pilári Gábor felesége Vajda Zsuzsanna éppen babát várva nagy pocakkal játszotta Szemérmetes Erzsókot. Mostanra már a gyerekeik és én is felnőttem, de a bábdarab 2011-ben is ugyanúgy megnevettetett és lenyűgözött mint gyerekként.
A fotók akkor készültek, amikor 2011-ben újra a Nagymamámmal a Zsákomban a bábom bábfesztiválon voltunk, most már mi vittük el nővéremmel Dettivel őt, hogy elvarázsoljanak minket a bábdarabok.
Azóta több bábdarabját is láttam a Márkus Színháznak persze, de ez a darab mindig különleges lesz számomra, mert ezt látva éltem át először hogy paraván és színpad nélkül akár a szabadtéren is lehet bábozni. És akkor láttam először olyan darabot, ahol nem részletesen kidolgozott teljes testes bábok voltak, hanem például egy óriásfej és egy logó kötél a bábos kezében volt a szereplő.
A népi bábjátékos hagyomány folytatója ez a bábdarab, melyben megtapasztalhatjuk, hogy egy teret (akár közteret is) betölthet mozgalmassággal, humorral és közvetlenséggel egy bábjáték, amely egyszerre szólítja meg a nézők között a gyerekeket és a felnőtteket is.
Csak ajánlani tudom ezt a bábdarabot, a honlapjukon érdemes böngészni és keresni, hogy mikor vannak előadások.
